Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


4. kérdés

Milyen eredmények születtek ebben az időben a magyar nemzeti tudat fejlesztésében?

Linkek:

A nyelvújítás:

https://doksi.hu/news.php?order=ShowArticle&id=1568

A Georgikon:

https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412b2/2013-0002_szakkepzestortenet/tananyag/JEGYZET-19-3.4._Tessedik_Samuel_munkassa.scorml

A Nemzeti Múzeum:

https://mnm.hu/hu/muzeumtortenet

A nyelvújítás

A nyelvújítás legfontosabb eszközei az egyszerűsítés és az új szavak létrehozása, illetve hatással lehet még a nyelv fejlődésére valamely valós vagy elképzelt „tiszta nyelvhez” való visszatérés igénye is.

A magyar művelődés történetében általában azt a néhány évtizedre (1790–1820) kibontakozó mozgalmat értik magyar nyelvújítás alatt, amelyben a magyar nyelvről vallott nézetek ütközése helyettesítette a nem engedélyezett politikai küzdelmeket. Azonban a tényleges nyelvújító mozgalom valójában mintegy száz esztendeig, Bessenyei György fellépésétől (az 1770-es évektől) egészen a Magyar Nyelvőr megjelenéséig (1872) tartott.

Európa első mezőgazdasági főiskolája – a keszthelyi Georgikon

A göttingeni egyetemen végzett gróf Festetich György, a felvilágosult rendi mozgalom neves személyisége hozta létre Keszthelyen a Georgikont 1797-ben. Célja a Festetich-uradalom leendő gazdatisztjeinek képzése mellett a kapitalizálódás útjára lépett modernizálódó nagybirtok szakemberszükségletének kielégítése volt. Az oktatás beindítását megelőző kétéves tervezőmunkában részt vett Tessedik Sámuel és Nagyváthy János, a kor neves mezőgazdásza. (Vincze, 1937. 20-22.)

A főpraktikánsok tagozatára (a főiskolai szintű gazdatiszti képzésre) jelentkezőktől elvárták a gimnázium és a főiskolai filozófiai tanfolyam elvégzését. Az oktatás kezdetben latin és német, de 1840-től már csak magyar nyelven folyt. A három tanévre elosztott tananyag túlzóan részletező volt, és a tantárgyak széles palettájával rendkívüli követelményeket állított. Kezdve az aritmetikai és mértani alapoktól az üzemgazdászaton és az erdészeten, a húsfeldolgozáson át a mezőgazdasági építészet és építőanyagok előállításáig terjedt.

 
A NEMZETI MÚZEUM ALAPÍTÁSA

1802. november 25-én gróf Széchényi Ferenc úgy döntött, hogy gazdag gyűjteményeit „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”. A nagylelkű adományt uralkodói jóváhagyás erősítette meg. Bár az új intézmény az alapítólevélben változó nevekkel szerepelt (Nemzeti Könyvtár, Országos Múzeum, Nemzeti Múzeum), a kor fogalmai szerint Széchényi gróf a magyar nemzeti könyvtárat alapította meg – ám kezdettől fogva azzal a lehetőséggel, amit a nemes gesztusért köszönetet mondó 1807. évi 24. törvény így fogalmazott meg: az adományozó gróf „terjedelmes és válogatott könyvtárát, valamint kiváló gondossággal és költekezéssel gyüjtött ritka pénzérmeit s jeles családok czimereit, ugyszintén földabroszait, képeit és kéziratait a magyar nemzet használatára, teljes joggal, átirta és ezekkel egy fölállitandó nemzeti muzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta”.

Az adomány 11 884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmet, továbbá címereket, más régiségeket, valamint néhány festményt tartalmazott. Ezek először a pesti pálos kolostor könyvtártermében, majd 1807-től a pálos (később egyetemi) templom túloldalán álló egykori egyetemi épületben nyertek elhelyezést. Egy évvel később – Miller Jakab Ferdinánd könyvtárőr több éves előkészítő munkája nyomán, József nádor előterjesztésére – az országgyűlés az 1808. évi 8. törvénycikkben gondoskodott a Magyar Nemzeti Múzeum felállításáról, és a vármegyék megajánlásai révén a pénzügyi alap biztosításáról. 1812-ben nevezték ki Miller Jakab Ferdinándot a Múzeum első igazgatójának. Ekkoriban alakultak ki a Múzeum tárai: a meglévő könyvtár után a természettár, majd a régiségtár. Az állam 1813-ban megvette a Batthyány családtól a mai múzeumépület telkét, majd az azon álló városi palotába költöztette a mind gazdagabb anyagot. Széchényi Ferenc továbbra is támogatta a gyűjteményeket, ezirányú érdemeiről az 1827. évi 35. törvény is megemlékezik. A nagyszámú adomány mellett vásárlások útján gyarapodtak a tárak, így például a híres tudós, műgyűjtő, Jankovich Miklós gazdag gyűjteményeivel.